Szőlőhegyünk

Szerencsés generáció tagjainak mondhatjuk magunkat itt a Kő-alján, mi még gyermekként a nyolcvanas években gyakorta a szőlőtőkék árnyékában nevelkedhettünk. Mivel a nagyszülők is a hegyen dolgoztak, a gyerekeknek is ott volt a helyük, a családok együtt művelték a szőlőt, akkoriban még az erdőhatárig futottak a sorok. Így szívhatta az ember magába a szőlő, a bor, a természet iránti szeretetét, tiszteletét. A szombatok a hegyen teltek és a munka végeztével hazafele tartva sértés volt a kint tartózkodó borosgazdákhoz nem betérni, a kisebbeknek sem volt teher az ilyen betérő, az idősebbek mindig foglalkoztak a gyerekekkel is. Jó hangulatok, értelmes emberek, jó beszélgetések voltak, mindig igen nagy munka volt a dolgok mögött, nem csak üres beszéd.Öregedtek a gazdák, rövidültek a sorok,fogytak a művelt területek. De,van még mit menteni....

Az Öregkő-aljai Pincebarátok Köre Közhasznú Egyesület az egyik legfontosabb feladatának tekinti a még működő szőlő és gyümölcstermesztés helyi kultúrájának megőrzését, elélénkítését.

A mi felelősségünk, hogy az utókor számára is képesek legyünk olyan információkkal szolgálni, amelyek által tovább örökítődhet az értékes borkultúránk, majd jó bor és zamatos gyümölcs kerülhessen az asztalra az elkövetkezendő évtizedekben,századokban is! Szerencsére jó példák ha kevés számban de akadnak, vannak akik újabban átveszik az ültetvényeket, gyümölcsösöket, lesz folytatás.

Az első szőlő termesztéssel kapcsolatos leletek a Római birodalom idejéből származnak ezen a vidéken, a síremlékeken fellelt faragott szőlőlevelek tanúskodnak a szőlőművelés korai jelenlétéről. A Bajóti pincesor több évszázados múltra tekint vissza, több présházban még fellelhető az ezernyolcszázas évek elejéről származó kősúlyos bálványprés és középorsós prés melyeken tisztán látszanak az ezernyolcszázas évek elején a készítőjük által bevésett dátumok.

Archív fotó: a képen Id.Sinkó József látható munka közben.

Kősúlyos bálványprés./Sinkó József pincéje/

 

Középorsós prés:/1837 Bakó János/ Jámbor János pincéje/

Az ezernyolcszázas években és az azt megelőző századokban épült pincék kivétel nélkül mészkőből épültek. Kőzetanyagukat főként a Bajóti öreg-kő kőfejtőiből származó (triász Dachsteini mészkő) és a szemközti Muzsla hegy(édesvízi mészkő) kőfejtői adták.A pincékben járva könnyen megállapítható az alapanyag származás helye, szembetűnő a különbség.

Bent tartózkodva tiszteletet ébreszt az emberben az őseink által létrehozott érték!
Alázattal tekintünk a precízen összeillesztett pince boltozatokra ,melyekről sokan nem tudják hogy ramonád nélküli technikával készültek,utólagosan termelték ki a földet az elkészült boltozat alól.

Ezt a rendkívül fáradtságos munkával kitermelhető alapanyagot az ezerkilencszázas évek közepétől a jelenleg is alkalmazott kisméretű tégla váltotta fel, így szükségtelenné vált a rendkívül nehéz fizikai munkával járó építőkövek szekerekkel történő mozgatása.

A Kő-alján főként a vörös borok alapanyagául szolgáló szőlőfajták az uralkodóak: Kékfrankos, Zweigelt, Kékoportó, Pinot noir, Merlot, de ezek mellett megtalálhatóak a fehérborszőlő fajták is mint Cserszegi fűszeres, Ezerfürtű, Juhfark,Zalagyöngye.

A helyi alapanyagból készült vörösborok a termőhelyi adottságoknak köszönhetően gyengébb évjáratokban is egyenletes minőséget hoznak, a kétszáz méter felett elhelyezkedő ültetvényeken borversenyeken rendszerint arany, ezüst, bronz minősítéseket érnek el. Naplementéig egyenletesen borítja a déli lejtőket a nap sugara.

A hegyen előállított nedűkről már a középkori kódexek is megemlékeztek „Bajóti tüzes borok” feljegyzéssel.

                                                                                                                                                         /Jámbor János/