Erdőgazdálkodás a Pilisi Parkerdő Bajnai Erdészetének területén
A Gerecsét és környékét egészen a török korig egybefüggő erdőség borította, ami csak a hódoltság után kezdett megváltozni. A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres tölgyesek, a hűvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, míg a legmagasabb részeken, illetve az északi oldalakon (ún. extrazonális, a szokásos magasságnál alacsonyabban élő) bükkösök találhatók. Az erdők legnagyobb része 250-350 m-es tengerszint feletti magassági régióban helyezkedik el.
Az átlagos évi középhőmérséklet 9,7 C, amihez évente átlagosan 609 mm csapadék járul. A gyorsan felmelegedő déli kitettségű oldalakat molyhos tölgyesek, és – a kevésbé jó talajtani adottságú részeken – sajmeggyes karsztbokorerdők fedik, amelyek tavasszal, a sajmeggy virágzásának idején, lenyűgöző látványt nyújtanak. A sajmeggy mellett a karsztbokorerdők másik kísérőfaja a cserszömörce, ami pedig ősz elején nyújt feledhetetlen élményt égő piros színével. A fátlan területeket dolomit sziklagyepek és mészkedvelő, sziklafüves lejtősztyepprétek borítják, a hegység kisalföldi oldalán gyakran találni alföldi fajokat (pl. homoki vértövet).
A mészkőszirteken, letöréseken szép sziklás, illetve moha vegetációk és a lösz mélyutak falán is érdekes moha együttesek találhatóak. A cserjéknél jellemző a húsos som, a mogyoró és a fagyal. A társulás lágyszárú növényei a kora tavasszal nyíló odvas keltike és kék ibolya. A hűvösebb, nedvesebb völgyek árnyékos oldalain gyertyános-tölgyesek jellemzőek. A hegység fátlan, déli oldalak napos, szélsőségesen száraz élőhelyein találhatóak a nyílt dolomit sziklagyepek. Itt a növényzet nem borítja be teljesen az alapkőzetet, gyakoriak a sziklakibúvások A sziklafüves lejtősztyepp zárt gyeptársulásai átmenetet képeznek a déli oldalak fás és fátlan társulásai között. Jellemző növényei a kora tavasszal nyíló tavaszi hérics, a lila színű leánykökörcsin.
Az Erdészet közel másfél millió köbméteres élőfa készlete jelentős nyersanyagbázist jelent, hasznosítása nagy felelősségű szakmai munka. Az erdőt, ezt az óriási értéket a jövő nemzedékeinek csak úgy lehet fenntartani, ha alaposan átgondolt, biztos alapokon nyugvó gazdálkodást folytatunk. Az Erdészet átlagosan mintegy bruttó 25 ezer köbméter fa kitermelésére kap lehetőséget évente, az erdőtervekben foglaltak szerint. A kitermelt faanyag részben a faipari feldolgozásban hasznosul (kb. 15 %), de évről évre növekvő a lakossági tűzifa-kereslet is. Erdeinkben történő fakitermeléseknek két fő célja van: egyik az állománynevelés, hogy az utódainkra minél jobb minőségű, szebb, természetszerűbb erdőket hagyjunk; másik pedig az értékes faanyag nyerése, amit tűzifaként, épületfaként, bútoripari alapanyagként hasznosítanak tovább a társadalom igényeinek kielégítése érdekében.
A fakitermeléseink legnagyobb része során a közelítés hagyományos, vonszolásos, technológiával történik, éppen ezért a felújítóvágásokban folyó munkákat a téli, erre a legalkalmasabb időszakra ütemezzük. Ezen kívül a sokkal kíméletesebb technológiák – forwarderes, fogatos, egységcsomagos közelítés - részarányát a jövőben emelni kívánjuk.
A zárt erdőtömbök nagy létszámú szarvas- és vaddisznó-állomány létét biztosítják évszázadok óta. Szarvas és vaddisznó mellett muflon- és őz állománnyal folyik nagyvadgazdálkodás. Az erdészet területén vadászati szempontból jelentős a muflon, a gímszarvas, a dámszarvas, az őz és a vaddisznó állománya. A terület gímszarvas állománya jelentős, a trófeák minősége jó. Az őshonos, kárpáti típusú gímszarvasra kevés ágszámú, nagy szárhosszúságú, jó fajsúlyú agancs a jellemző. A szarvasbikák érett korban 7-9 kilogrammos agancsot növesztenek
Az átlagos évi középhőmérséklet 9,7 C, amihez évente átlagosan 609 mm csapadék járul. A gyorsan felmelegedő déli kitettségű oldalakat molyhos tölgyesek, és – a kevésbé jó talajtani adottságú részeken – sajmeggyes karsztbokorerdők fedik, amelyek tavasszal, a sajmeggy virágzásának idején, lenyűgöző látványt nyújtanak. A sajmeggy mellett a karsztbokorerdők másik kísérőfaja a cserszömörce, ami pedig ősz elején nyújt feledhetetlen élményt égő piros színével. A fátlan területeket dolomit sziklagyepek és mészkedvelő, sziklafüves lejtősztyepprétek borítják, a hegység kisalföldi oldalán gyakran találni alföldi fajokat (pl. homoki vértövet).
A mészkőszirteken, letöréseken szép sziklás, illetve moha vegetációk és a lösz mélyutak falán is érdekes moha együttesek találhatóak. A cserjéknél jellemző a húsos som, a mogyoró és a fagyal. A társulás lágyszárú növényei a kora tavasszal nyíló odvas keltike és kék ibolya. A hűvösebb, nedvesebb völgyek árnyékos oldalain gyertyános-tölgyesek jellemzőek. A hegység fátlan, déli oldalak napos, szélsőségesen száraz élőhelyein találhatóak a nyílt dolomit sziklagyepek. Itt a növényzet nem borítja be teljesen az alapkőzetet, gyakoriak a sziklakibúvások A sziklafüves lejtősztyepp zárt gyeptársulásai átmenetet képeznek a déli oldalak fás és fátlan társulásai között. Jellemző növényei a kora tavasszal nyíló tavaszi hérics, a lila színű leánykökörcsin.
Az Erdészet közel másfél millió köbméteres élőfa készlete jelentős nyersanyagbázist jelent, hasznosítása nagy felelősségű szakmai munka. Az erdőt, ezt az óriási értéket a jövő nemzedékeinek csak úgy lehet fenntartani, ha alaposan átgondolt, biztos alapokon nyugvó gazdálkodást folytatunk. Az Erdészet átlagosan mintegy bruttó 25 ezer köbméter fa kitermelésére kap lehetőséget évente, az erdőtervekben foglaltak szerint. A kitermelt faanyag részben a faipari feldolgozásban hasznosul (kb. 15 %), de évről évre növekvő a lakossági tűzifa-kereslet is. Erdeinkben történő fakitermeléseknek két fő célja van: egyik az állománynevelés, hogy az utódainkra minél jobb minőségű, szebb, természetszerűbb erdőket hagyjunk; másik pedig az értékes faanyag nyerése, amit tűzifaként, épületfaként, bútoripari alapanyagként hasznosítanak tovább a társadalom igényeinek kielégítése érdekében.
A fakitermeléseink legnagyobb része során a közelítés hagyományos, vonszolásos, technológiával történik, éppen ezért a felújítóvágásokban folyó munkákat a téli, erre a legalkalmasabb időszakra ütemezzük. Ezen kívül a sokkal kíméletesebb technológiák – forwarderes, fogatos, egységcsomagos közelítés - részarányát a jövőben emelni kívánjuk.
A zárt erdőtömbök nagy létszámú szarvas- és vaddisznó-állomány létét biztosítják évszázadok óta. Szarvas és vaddisznó mellett muflon- és őz állománnyal folyik nagyvadgazdálkodás. Az erdészet területén vadászati szempontból jelentős a muflon, a gímszarvas, a dámszarvas, az őz és a vaddisznó állománya. A terület gímszarvas állománya jelentős, a trófeák minősége jó. Az őshonos, kárpáti típusú gímszarvasra kevés ágszámú, nagy szárhosszúságú, jó fajsúlyú agancs a jellemző. A szarvasbikák érett korban 7-9 kilogrammos agancsot növesztenek